HTML: http://ancientsource.daphnet.iliesi.cnr.it/texts/Sextus/Math-11,131
RDF: http://ancientsource.daphnet.iliesi.cnr.it/texts/Sextus/Math-11,131.rdf
1.
[11.131] ἀκολούθως δὲ ὑποδεικτέον͵ ὅτι οὐδὲ βοηθείας ἐνδέχεται τυχεῖν διὰ τῆς δογματικῆς
πορευομένους φιλοσοφίας. ὑποκειμένου γάρ τινος φύσει ἀγαθοῦ ἢ φύσει κακοῦ͵ ὁ
παραμυθούμενος τὸν ταρασσόμενον ἐπὶ τῷ συντόνως διώκειν τἀγαθὸν ὡς ἀγαθὸν ἢ σφοδρῶς
φεύγειν τὸ κακὸν ὡς κακὸν καταστέλλει τὴν ταραχὴν 〈ἤτοι〉 τοῦτο λέγων͵ ὅτι καθῆκόν ἐστι
μήτε τἀγαθὸν 〈συντόνως〉
[Note:
0. L'integrazione συντόνως, μήτε τἀγαθὸν 〈συντόνως〉 διώκειν..., alla fine del § 131 mi
sembra fortemente probabile: non solo per confronto con il successivo § 133, ma anche per conservare la simmetria delle
alternative in gioco e per assimilare la prima possibilità presentata da Sesto
all'effettiva soluzione da lui proposta al § 140; cfr. pure
PH
I 28.
Contra cfr. tuttavia R. Bett
(ed.),
Sextus Empiricus. Against the Ethicists - Adv. Mathematicos XI,
Oxford 1997, p. 155.
] διώκειν μήτε τὸ κακὸν φεύγειν͵