HTML: http://ancientsource.daphnet.iliesi.cnr.it/texts/Laertius/II,64it
RDF: http://ancientsource.daphnet.iliesi.cnr.it/texts/Laertius/II,64it.rdf
[64] Πάντων μέντοι τῶν Σωκρατικῶν διαλόγων Παναίτιος (Fowler 49) ἀληθεῖς εἶναι δοκεῖ τοὺς Πλάτωνος, Ξενοφῶντος, Ἀντισθένους, Αἰσχίνου˙ διστάζει δὲ περὶ τῶν Φαίδωνος καὶ Εὐκλείδου, τοὺς δὲ ἄλλους ἀναιρεῖ πάντας. Γεγόνασι δ' Αἰσχίναι ὀκτώ˙ πρῶτος αὐτὸς οὗτος˙ δεύτερος δ' ὁ τὰς τέχνας γεγραφὼς τὰς ῥητορικάς˙ τρίτος ὁ ῥήτωρ ὁ κατὰ Δημοσθένην˙ τέταρτος Ἀρκάς, μαθητὴς Ἰσοκράτους˙ πέμπτος Μυτιληναῖος, ὃν καὶ ῥητορομάστιγα ἐκάλουν˙ ἕκτος Νεαπολίτης, φιλόσοφος Ἀκαδημαϊκός, Μελανθίου τοῦ Ῥοδίου μαθητὴς καὶ παιδικά˙ ἕβδομος Μιλήσιος, πολιτικὸς συγγραφεύς˙ ὄγδοος ἀνδριαντοποιός. | [64] Di tutti i dialoghi socratici Panezio 201* ritiene che siano genuini quelli di Platone, Senofonte, Antistene, Eschine; dubita dei dialoghi di Fedone e di Euclide, 202* respinge tutti gli altri. Ve ne furono otto col nome di Eschine: I. il nostro; II. autore di manuali di retorica; III. oratore avversario di Demostene; IV. arcade, discepolo di Isocrate; V. di Mitilene, chiamato anche flagello dei retori (ῥητορομάστιξ); VI. di Napoli, filosofo academico, discepolo e amasio di Melanzio di Rodi 203* VII. di Mileto, scrittore politico; VIII. scultore. |