[74] Περὶ δὲ τῶν ἐτῶν Ἀριστοτέλης (Rose 71) διαφέρεται˙ φησὶ γὰρ ἐκεῖνος ἑξήκοντ' ἐτῶν αὐτὸν τελευτῆσαι˙ οἱ δὲ ἐννέα καὶ ἑκατόν. ἤκμαζε δὲ κατὰ τὴν τετάρτην καὶ ὀγδοηκοστὴν Ὀλυμπιάδα. Δημήτριος δ' ὁ Τροιζήνιος (FHG IV. 383) ἐν τῷ Κατὰ σοφιστῶν βιβλίῳ φησὶν αὐτὸν καθ' Ὅμηρον

ἁψάμενον βρόχον αἰπὺν ἀφ' ὑψηλοῖο κρανείης
αὐχέν' ἀποκρεμάσαι, ψυχὴν δ' Ἀϊδόσδε κατελθεῖν.


Ἐν δὲ τῷ προειρημένῳ Τηλαύγους ἐπιστολίῳ λέγεται αὐτὸν εἰς θάλατταν ὑπὸ γήρως ὀλισθόντα τελευτῆσαι.
καὶ ταῦτα μὲν περὶ τοῦ θανάτου καὶ τοσαῦτα.
Φέρεται δὲ καὶ ἡμῶν εἰς αὐτὸν ἐν τῇ Παμμέτρῳ σκωπτικὸν μέν, τοῦτον δ' ἔχον τὸν τρόπον˙ (A. Pal. VII. 123)

[74] Per quel che riguarda il numero degli anni, è discorde Aristotele: 195* riferisce, infatti, che Empedocle morì a sessanta anni. Secondo altri, morì a centonove anni. Fiorì nella LXXXIV Olimpiade. 196* Demetrio di Trezene, 197* nel libro Contro i Sofisti, afferma che egli, per dirla con Omero, 198*

adattò un alto laccio ad un alto corniolo, vi sospese il collo, e la sua anima andò giù all'Ade.

Nella precitata breve lettera di Telauge 199* si tramanda che Empedocle per la vecchiaia scivolò in mare e morì.
Tali e tante notizie si tramandano sulla sua morte. Vi è anche un nostro epigramma nel Libro di metri di ogni sorta
(Πάμμετρος), schernevole, del seguente tenore: 200*