[118] ἀλλὰ καὶ ἰσχάδα προτείναντος αὐτῷ ποτε καὶ ἐρώτημα, δεξάμενον καταφαγεῖν˙ τοῦ δέ, "ὦ Ἡράκλεις," εἰπόντος, "ἀπολώλεκα τὴν ἰσχάδα˙" "οὐ μόνον," ἔφη, "ἀλλὰ καὶ τὸ ἐρώτημα, οὗ ἦν ἀρραβὼν ἡ ἰσχάς." πάλιν δὲ ἰδὼν τὸν Κράτητα χειμῶνος συγκεκαυμένον, "ὦ Κράτης," ἔφη, "δοκεῖς μοι χρείαν ἔχειν ἱματίου καινοῦ." καὶ τὸν ἀχθεσθέντα παρῳδῆσαι εἰς αὐτὸν οὕτω (Diels 1)˙

καὶ μὴν Στίλπων' εἰσεῖδον χαλέπ' ἄλγε' ἔχοντα
ἐν Μεγάροις, ὅθι φασὶ Τυφωέος ἔμμεναι εὐνάς.
ἔνθα τ' ἐρίζεσκεν, πολλοὶ δ' ἀμφ' αὐτὸν ἑταῖροι˙
τὴν δ' ἀρετὴν παρὰ γράμμα διώκοντες κατέτριβον.

[118] Una volta Cratete gli offrì un fico e insieme gli propose una questione; Stilpone accettò il fico e lo mangiò. «Per Eracle, - disse allora Cratete - ho perduto il fico». «Non solo - ribatté Stilpone - ma anche la questione di cui il fico era pegno». Ancora una volta Stilpone, vedendo Cratete intirizzito dal freddo, gli
disse: «O Cratete, mi pare che hai bisogno di un mantello nuovo». 303* Cratete si sentì offeso e replicò con questa parodia: 304*

E vidi Stilpone che pativa dure sofferenze in Megara, dove dicono che sia il letto di Tifeo. Ivi discuteva con un gran codazzo di amici, che inseguendo letteralmente la virtù la consumavano.