[15] Δημήτριος δέ φησιν ἐν τοῖς Ὁμωνύμοις καὶ Ἀθηναίων αὐτὸν ὑπερφρονῆσαι, δόξαν ἔχοντα παμπλείστην, καταφρονούμενόν τε ὑπὸ τῶν Ἐφεσίων μᾶλλον τὰ οἰκεῖα. μέμνηται αὐτοῦ καὶ ὁ Φαληρεὺς Δημήτριος ἐν τῇ Σωκράτους ἀπολογίᾳ (Wehrli IV, fg. 92).

πλεῖστοί τέ εἰσιν ὅσοι ἐξήγηνται αὐτοῦ τὸ σύγγραμμα˙ καὶ γὰρ Ἀντισθένης καὶ Ἡρακλείδης ὁ Ποντικὸς (Wehrli VII, fg. 39) Κλεάνθης τε καὶ Σφαῖρος ὁ Στωικός, πρὸς δὲ Παυσανίας ὁ κληθεὶς Ἡρακλειτιστής, Νικομήδης τε καὶ Διονύσιος˙ τῶν δὲ γραμματικῶν Διόδοτος, ὃς οὔ φησι περὶ φύσεως εἶναι τὸ σύγγραμμα ἀλλὰ περὶ πολιτείας, τὰ δὲ περὶ φύσεως ἐν παραδείγματος εἴδει κεῖσθαι.
[15] Demetrio nei suoi Omonimi attesta che Eraclito, benché godesse di grandissima rinomanza tra loro, disprezzava tuttavia gli Ateniesi, e che viceversa disprezzato dagli Efesii preferì rimanere in patria. 32* Anche Demetrio Falereo 33* lo menziona nell'Apologia di Socrate.
Molto numerosi furono i suoi commentatori: Antistene, Eraclide Pontico, 34* Cleante, Sfero lo Stoico, Pausania detto Eraclitista, Nicomede e Dionisio. Tra i grammatici Diodoto, 35* il quale afferma che l'opera di Eraclito non tratta della natura, ma dello Stato, perché la parte dedicata alla natura ha solo valore di esempio.