HTML: http://ancientsource.daphnet.iliesi.cnr.it/texts/Presocratics/2-B,19a
RDF: http://ancientsource.daphnet.iliesi.cnr.it/texts/Presocratics/2-B,19a.rdf
INNO A DIONISO 2 B 19 a [p. 13]. ARISTID. or. 41 [II 330, 16 Keil]. E dunque tra gl'inni e i discorsi dedicati a Dioniso quelli perfetti noi li attribuiamo ad Orfeo, a Museo e ai più antichi legislatori. Cfr. Pap. Berol. n. 44, 2 [Berl. Klassikertexte V 1, 8; 1 B 15 a]. <Orfeo>, pieno di ispirazione <compose gl'inni>, che Museo <trascrisse con poche correzioni>. | ΥΜΝΟΣ ΕΙΣ ΔΙΟΝΥΣΟΝ 2 B 19 a [p. 13]. ARISTID. Or. 41 [II 330, 16 Keil] τοὺς μὲν οὖν τελέους ὕμνους τε καὶ λόγους περὶ Διονύσου Ὀρφεῖ καὶ Μουσαίωι παρῶμεν καὶ τοῖς ἀρχαίοις τῶν νομοθετῶν. Vgl. Pap. Berol. n. 44, 2 [I 26. 15 App.] (Berl. Klassikertexte V 1, 8; 1 B 15a). 〈Ὀρφεὺς〉 ἔνθεος γενόμενος 〈ἐποίησεν τοὺς ὕμνους〉, οὓς ὀλίγα Μουσαῖος ἐπα〈νορθώσας κατέγρ〉αψεν. |