59 A 32. PLUTARCH. Pericl. 16. E dicono che Anassagora trascurato da Pericle ch'era tanto occupato si mise a letto col capo velato, ormai vecchio, col proposito di morire. Giunta la notizia a Pericle, si precipitò subito da lui sconvolto e gli rivolse ogni preghiera compiangendo non lui ma se stesso, qualora perdesse un tale consigliere di stato. Scopertosi il capo allora Anassagora gli disse: «Pericle, anche coloro che hanno bisogno delle lucerne vi versano sopra l'olio». 59 A 32. PLUT. Pericl. 16 καὶ μέντοι γε τὸν Ἀναξαγόραν αὐτὸν λέγουσιν ἀσχολουμένου Περικλέους ἀμελούμενον κεῖσθαι συγκεκαλυμμένον ἤδη γηραιὸν ἀποκαρτεροῦντα: προσπεσόντος δὲ τῶι Περικλεῖ τοῦ πράγματος ἐκπλαγέντα θεῖν εὐθὺς ἐπὶ τὸν ἄνδρα καὶ δεῖσθαι πᾶσαν δέησιν ὀλοφυρόμενον οὐκ ἐκεῖνον, ἀλλ' ἑαυτόν, εἰ [II 13. 35 App.] τοιοῦτον ἀπολεῖ τῆς πολιτείας σύμβουλον. ἐκκαλυψάμενον οὖν τὸν Ἀναξαγόραν εἰπεῖν πρὸς αὐτόν: 'ὦ Περίκλεις, καὶ οἱ τοῦ λύχνου χρείαν ἔχοντες ἔλαιον ἐπιχέουσιν'.