[26] Φησὶ δ' Ἡρακλείδης (FHG III. 171) ὅτι νέος ὢν οὕτως ἦν αἰδήμων καὶ κόσμιος ὥστε μηδέποτε ὀφθῆναι γελῶν ὑπεράγαν˙ τοιοῦτος δ' ὢν ὅμως ἐσκώφθη καὶ αὐτὸς ὑπὸ τῶν κωμικῶν. Θεόπομπος γοῦν ἐν Αὐτοχάρει φησὶν οὕτως (Kock I. 737)˙

ἓν γάρ ἐστιν οὐδὲ ἕν,
τὼ δὲ δύο μόλις ἕν ἐστιν, ὥς φησι Πλάτων.

ἀλλὰ καὶ Ἀναξανδρίδης ἐν Θησεῖ (Kock II. 142)˙

ὅτε τὰς μορίας ἔτρωγεν ὥσπερ 〈καὶ〉 Πλάτων.

ἀλλὰ καὶ Τίμων οὑτωσὶ παραγραμματίζων αὐτόν (Diels 19)˙

ὡς ἀνέπλασσε Πλάτων 〈ὁ〉 πεπλασμένα θαύματα εἰδώς.

[26] Dice Eraclide 74* che in età giovanile era così pudico e composto che non fu mai visto ridere smoderatamente. Pur essendo tale, anche Platone fu tuttavia schernito dai comici. Teopompo almeno nell'Autochares 75* dice così:


Uno è nulla; due a mala pena uno: lo afferma Platone.

E pure Anassandride nel Teseo: 76*

Quando divorava le sacre olive, come appunto Platone.

E pure Timone 77* faceva questo bisticcio di parole:

Con molta bravura Platone riplasmava le plasmate assurdità. 78*