HTML: http://ancientsource.daphnet.iliesi.cnr.it/texts/Sextus/Math-5,69
RDF: http://ancientsource.daphnet.iliesi.cnr.it/texts/Sextus/Math-5,69.rdf
1.
[5.69] εἶτα ἔστω καὶ καταληπτὴν τυγχάνειν τὴν ἀπότεξιν, ἀλλ' οὔ γε πρὸς ἀκριβῆ χρόνον ταύτην
παρεπισημειοῦσθαι δυνατόν ἐστιν. τὸν γὰρ τοῦ δίσκου ψόφον ἐν πλείονι χρόνῳ [καὶ ἐν συχνῷ] [Note:
0. Espungo, come già Hervet e sulla sua scia Bury 1949, 351, n. 2, l'espressione
καὶ ἐν συχνῷ, presente solo in margine a B e accolta invece da Mau, e con lui da Russo 1972,
198 e Bergua Cavero 1997, 214. Soluzioni diverse avanzano Theiler (1956, 287: συχνά?) e
soprattutto Giusta (1962, 432), il quale propone di correggere in συχνῶς, avverbio da legare
al successivo μερίζεσθαι.
] πρὸς αἴσθησιν δυναμένῳ μερίζεσθαι κινεῖσθαι συμβέβηκεν ἐπὶ
τὴν ἀκρώρειαν. τεκμήριον δὲ τὸ ἐπὶ τῶν ἐν τῇ ὀρεινῇ δενδροτομούντων θεωρούμενον˙ μετὰ γὰρ
ἱκανὴν ὥραν τοῦ κατενεχθῆναι τὸν πέλεκυν ἐξακούεται ἡ τῆς πληγῆς φωνὴ ὡς ἂν ἐν πλείονι χρόνῳ
φθάνουσα ἐπὶ τὸν ἀκούοντα.